Gyerekkoromban nagyon féltem a hajléktalanoktól, és többször álmodtam, hogy megtámadnak engem és anyukámat. Hihetetlen, hogy milyen hatással vannak az érzéseink az álom fantáziánkra.
Munka közben sokszor ábrándozom a jövőről, ahogy most is. Sok fodrász szeretne saját szalont nyitni, de én jól érzem magam a bőrömben, szeretek itt dolgozni.
Emlékszem kiskoromban rájöttem már arra, hogy az álmaimat néha tudom irányítani. Egy üres térben futottam, de sajnos nagyon lassan és egy nagy szörny kergetett. A lábaimra mintha óriási súlyok nehezedtek volna, már levegőt is alig kaptam és arra gondoltam, hogy vajon mi történne, ha megállnék, hiszen már nem bírok tovább futni. Rájöttem, hogy fölöslegesen futok, hiszen ez az én álmom, s abban az történik, amit én szeretnék. Ezért megálltam, megfordultam, és a felém közeledő szörnynek kitettem a kis ötéves méretű tenyeremet, és azt mondtam: „Nem félek tőled, mert az én álmomban vagyunk, és ott az történik, amit én szeretnék!”.
Azóta eltelt 21 év, és van mellettem valaki, aki vigyáz az álmaimra. Ha pedig újra előjön a szörny, akkor egy hatalmasat üvöltünk.
Emlékszem az álmaimra, kifejezetten aktív vagyok éjjel. Visszatérő álmaimban valaki mindig meghal. A másik motívum, hogy repülök, ami nagyon vegyes érzelmeket vált ki belőlem. Van, hogy zuhanás közben szinte rettegek, s ebből legtöbbször felébredek.
Menedzsmentet tanulok a főiskolán, és szuper lenne az IKEA-ban dolgozni felsőbb körökben. Bár minden nap másról álmodozom, fontos nekem, hogy megtaláljam azt, ami igazán én vagyok.
Nagyon ritkán emlékszem csak az álmaimra, azok is inkább rémálmok. Ezek elég változatosak, az agyam rengeteg módon képes megrémiszteni engem. 🙂
Gyakran álmodozom, főleg unalmasabb előadásokon. Szeretek énekelni, fantasztikus lenne hosszú távon ezzel foglalkozni. A másik vágyam pedig, hogy olyan életet éljek, amire majd öregkoromban büszkén visszatekinthetek.
Szinte minden héten előfordul, hogy egy erdőről álmodom. Utána néztem egy álmoskönyvben, mert már nagyon zavart, hogy nem tudom miért lehet ez. Úgy emlékszem olyasmit jelent, hogy valaki becsap engem, de nem veszem észre. Sajnos nem tudok ezzel mit kezdeni, de mindig elgondolkodom, hogy ki lehet az, vagy miért szeretne nekem ezzel üzenni a tudatalattim. Nagyon érdekelnek ezek a dolgok, de sajnos sosem sikerült még rendesen belemélyülnöm a témába.
A nagymamám halála után fogadtuk be kicsi Bogit. Eleinte nem szerettem volna kutyust, de végül nagyon a szívemhez nőtt. Nem emlékszem az álmaimra, csak néhány érzésre reggelente. Viszont ő nagyon sokat álmodhat. Sajnos nem tudja elmondani, de sokszor riad fel hirtelen rossz álom miatt. Van, mikor fekve fut, nagyon aranyos. Ilyenkor biztos egy szép mezőről álmodik, ahol szabad lehet.
Sokszor emlékszem az álmaimra, még egészen kiskoromról is. A zuhanás motívum elég sokszor előfordul. Van egy olyan visszatérő jelenet az álmaimban, hogy kiakad az állkapcsom. Jobban kinyitom, mint szoktam, és álmomban érzem a fájdalmat. Nem vérzik, csak az érzés kellemetlen. Régebben volt fogszabályzóm, és rájöttem, hogy amiatt álmodhatom ezt. Az a fájdalomérzet jön elő mindig, amit akkor éreztem.
Előfordul, hogy felriadok az éjszaka közepén, mert rosszat álmodom. Rengetegszer szerepel benne egy nagy sötét ház. Van egy feladatom, meg kell keresnem valamit, de nem tudom mit és hol. Nagyon félelmetes! Nyomasztó és furcsa érzést érzek, amikor belépek. Kicsit olyan, mint amikor nézek egy horror filmet, és a lány lemegy a pincébe, mert zajt hallott, s tudom, hogy valami rossz fog történni. Mielőtt végre kiderülne, felébredek. Talán jobb is! 🙂
Ritkán tudom visszaidézni az álmaimat, mindig azt hiszem, hogy emlékezni fogok, de aztán valahogy törlődik. Egy régi álmom nagy hatással volt rám. Egy hideg téli estén kimentem a temetőbe, s mondtam ott édesanyámnak, hogy nem tudom beletenni a fát a karácsonyfatalpba. Anyukám segíteni próbált, de én azt mondtam: „Nem tudsz Anya, meghaltál.” Ez sokkal a halála után volt, s azóta nem álmodtam vele.
Visszatérő rémálmom, hogy bemegyek egy szobába, és van ott egy nagy akvárium telis-tele halakkal, vannak köztük döglöttek is. Ott nyomorognak szegények, alig tudnak mozogni. A legrosszabb az egészben, hogy úgy találok erre rá, mint a házunk egy elfeledett szobájára. Olyan érzésem van, hogy nekem kellett volna etetnem, gondoznom őket, csak valamiért elfelejtettem. Szerintem szorosan összefűződik az élő halak iránti undorommal. Fúj.. Régen volt egy akváriumunk, amit utáltam, és ez biztos beleférkőzött a tudatalattimba.
Nagy álmom az életben, hogy legyen egy boldog családom és, hogy olyan munkát találjak, amit hosszú időn keresztül élvezni tudok majd.
Van egy álmom, ami mély nyomott hagyott bennem. Egyik este nagyon kimerülten értem haza, és egyből hanyatt dőltem az ágyba. Sikerült lemennem alfába, de a valóság és az álom között ragadtam. Megszállta a szobámat egy szellem, és össze-vissza dobált engem, mintha repültem volna. Felriadtam, és azt vettem észre, hogy zsibbad mindenem.
Megnyugtató érzés a szabadban játszani… Remélem a mellettem elhaladó embereket is kicsit felvidítom, bár a legtöbben csak átnéznek rajtam. Amikor fiatalabb voltam, híres zenész szerettem volna lenni, sajnos most már kicsit öreg vagyok az ilyesfajta álmodozáshoz, de még mindig hiszek a csodákban!
Oroszországban születtem, pár éve költöztem a családommal Magyarországra, mivel a szüleim itt dolgoznak, én pedig a Corvinus Egyetemen tanulok. Ő a kutyusom Kálvin, állandóan csak a csontról álmodik. 🙂 Én legtöbbször nem emlékszem az álmaimra, de talán az előző életemben történt dolgokat dolgozza fel az agyam éjszaka.
Én nem álmodok furákat. Nagyon sokszor van olyan a való életben, ami olyan mintha már álmodtam volna róla. Van olyan is, amikor olyan emberrel vagyok, akit nem is ismertem akkor, amikor azt megálmodtam.
Amikor elalszom olyan, mintha folytatódna a napom, de sose tűnik fel, hogy álmodom. Ezek általában olyanról szólnak, ami foglalkoztat.
Az én álmaim nagyon szürreálisak, és soha nincs vidám közöttük. Ami közös bennük, hogy fellelhető egyfajta rendszer, általában van egy térkép és 20-25 helyszín közül választhatok. Nagyon sokszor visszatér például a Bazilika az álmaimban, ami fejjel lefelé jelenik meg félig a föld alatt.
Nagyon intenzív és valóságos álmaim vannak. Olyan rémálmok, amelyek felkelés után egész nap hatással vannak rám. Sokszor álmodom arról, hogy a párom megcsal, reggel pedig haragszom rá, persze nem tehet róla, hogy én ezt álmodom. Szegényt úgy sajnálom ilyenkor. 🙂 A legtöbbször visszatérő álmom egy erdőben játszódik. Sötét van és félek, nagyon kicsinek érzem magam, s valami el akar kapni. Nem tudom, hogy van-e értelme, de gyerekkorom óta álmodok erről, s volt, amikor sírva keltem fel.
Azt álmodom sokszor, hogy szaladok, futok, de nem látom pontosan merre. Homályos, csak egy-egy villanást látok belőle, de tudom, hogy oda kell érnem. Sietek. Haladok el ismerősök, események, tárgyak, szituációk mellett. Van egy pont, mikor mindig rájövök, hogy a boldogságot keresem, hiszen csak ez után érdemes futni.
Öreg vagyok én már ahhoz, hogy mindenféléről álmodozzak. Éjszakánként viszont szegény elhunyt feleségemmel álmodok, mindig veszekszik velem valamiért, de nem is bánom, legalább álmomban látom. Hiányzik persze… Szerencsére ez a gyönyörű kutya itt van nekem, így kevésbé érzem magam magányosnak és vigyáz is rám.
Van egy olyan álmom, amiben kergetnek a farkasok. Bebújok egy bunkerbe vagy valami ilyesfélébe, aztán az egyik farkas rám talál és elkezd hozzám beszélni. Arra sosem emlékszem, hogy mit mond, de mindig megnyugszom tőle, aztán felébredek.
Sokszor visszatérő álmom még, hogy megismerek valakit, de sosem jutunk el odáig, hogy legyen belőle valami szerelmi viszony, mindig csak kerülgetjük egymást. Aztán felébredek. Próbálok visszaaludni, hogy folytatódjon, de sajnos nem sikerül ezt elérni.
Miről álmodozom? Egy boldog kapcsolatról, és hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Meg persze, hogy el tudjak helyezkedni a szakmámban. 🙂
Én azt álmodom, amit akarok. Képes vagyok az álmaimat irányítani, általában az álmom közben ismerem fel, hogy igazából át tudom venni az uralmat. Repülni szoktam, és még mindenféle kreatív dolgot.
Van egy visszatérő álmom, amit 15 éve álmodom, és nem tudom befolyásolni. Egy kis szerkezettel álmodom, ami hosszú éles pengékből áll, és egy keretet alkot. Rálépek, lehajtom a fejem, hogy ne vágjon meg és ezzel lépegetek, halálos nyugalomban.
Éjszakánként sokszor álmodom olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek az ébrenlétben, a mindennapokban is foglalkoztatnak. Mostanában gyakran gondolok arra, hogy mennyire szeretem ezt az életszakaszt, amelyben most vagyok, amikor már egyrészt elkezdtem a felnőtt életem, de másrészt még sok szempontból ott van a gondtalan fiatalság is. Ehhez kapcsolódóan az álmaimban sokszor látom magamat ebben az örökifjú, gondtalan és szabad életben és ilyenkor azt kívánom, hogy ez bárcsak örökre tartana.
Nemrég történt a nyári hőségben, hogy vizes hajjal feküdtem le aludni. Amikor letettem a fejem az foglalkoztatott, hogy lehet nem jó ötlet vizes hajjal aludni, mert elalszom és a párnám is csupa víz lesz tőle. Sikerült annyira elmerülnöm ezekben a gondolatokban, hogy egész éjjel éberen aludtam, ugyanis álmomban az a zavaró dolog történt, hogy a lakásban tartózkodó összes bogárka és szúnyog az én hajamra “járt inni”. Láttam magam előtt, ahogy lefetyelik a vízcseppeket a hajamról, és csapatostul jönnek hűsítőt venni a fejemhez. Nagyon kellemetlen volt így aludni. Hiába mocorogtam emiatt, a bogarak mindig vissza és visszajöttek.
Legtöbb álmomban repülök, de sosem valami eszköz segítségével, hanem csakis magamtól. Sokszor előfordul, hogy egy álmom annyira erős, hogy felébredés után szeretnék visszafeküdni és tovább álmodni, de sajnos sosem sikerül. Minden vágyam, hogy híres fotóriporter lehessek és körbe utazzam a világot.
Nekem egy visszatérő álmom van. Nagy fekete víz jelenik meg, abban fekszem meztelenül. A legdurvább, hogy a víz alján van egy nagy szem, ami engem néz! Általában az agresszióimat élem ki az álmaimban, sokszor veszekedek anyukámmal például. Egy nagy vágyam, hogy egy tó mellett éljek egy szép kis faházban az erdő mélyén. 🙂
Nagyon szeretek kijönni ide lefeküdni, sokszor el is alszom, tudja, a friss levegő nagyon jót tesz az agynak. Álmodni ritkán álmodom sajnos. De álmodozni folyton álmodozom. Felnézek a kék égre és mindig kitalálok magamnak valami jó kis dolgot. A legjobban annak örülnék a világon, ha meg lenne mindenem, amire vágyom.
Nálam összefolyik az álom és a valóság. Egyiket sem eresztem el soha, igazán… Álmodozás nélkül nincsen nappalom, éjjel pedig a valóságból építkezem. Amíg így élek, bármikor lehetek Virginia Woolf, reggelizhetek a Tiffany előtt, vagy elénekelhetem egy filmben a „The way we were-t”. Csak éppen az én könyvemben, talán az Andrássyn és a saját Redfordomnak. Nincsenek határok!
A minap azt álmodtam, hogy sétálok az erdőben és meglátok két szamarat, majd az egyik leharapja egy disznó fejét. A fejével a szájában elkezd ügetni felém, én pedig menekülni kényszerülök. Útközben meglátok egy vaddisznó kölyköt, és tudván, hogy az édesanyja vad, inkább elkerülöm. Már késő.., meglátom, hogy jön ki az erdőből a koca, s mindeközben tudatában vagyok, hogy úgy tudok csak védekezni, ha nem csinálok semmit. Lemerevedek, majd ő erre zavartan megáll előttem fél méterrel, s hirtelen felébredek. Nem tudtam közben, hogy álmodok, de mégis tudtam tudatos döntést hozni.
Az éber álmaimban is elindulnék, de egy picit messzebre, és megcéloznám Dél-Amerikát.
Egész nap álmodozhatok.. Ülök a fa alatt az árnyékban és statisztikákat végzek. Miről is álmodhatnék? Szeretnék egy új autót azt hiszem. Fiatalabb koromban gyakran álmodtam: ha nyaralni mentem, akkor izgatottan aludtam el, és a nyaralásról álmodtam. Ma már sajnos nem emlékszem az éjszakai álmaimra.
Az álmaim nagyon extrémek, mindig elrugaszkodnak a reális életemtől. Olyan képkockákkal álmodom, amikben gyönyörű helyeken vagyok, de abszurd dolgok történnek velem, például kihullanak a fogaim, vagy darabjaira esik szét a testem. A napközbeni álmaim ettől egészen eltérőek. Állandóan finomabbnál finomabb ételekről fantáziálok, nagyobb lakásról, pasiról, autóról.. Azt hiszem, igazából egy gazdag szakácsról álmodom. 🙂
Franciaországból utaztunk ide, mert az álmunk körbeutazni a Földet. 🙂 A kutyáinkat is visszük magunkkal mindenhova.
Sokat álmodok édesapámmal, akit 5 évvel ezelőtt elveszítettem. Mindig az álmomtól függ, hogy milyen napom lesz. Volt már olyan is, hogy megálmodtam, hogy mi fog történni a szeretteimmel. Az álmok sokszor nagyon valóságosak, és összefüggésben állnak a valódi életemmel. Most egy büfében dolgozom, nem vágyom gazdag életre, csupán boldog jövőre, amiben bőségben és szeretetben élhetek a családommal.
Nem emlékszem az álmaimra, de ettől függetlenül ébren álmodozok. Az ELTE-n és a Corvinuson is tanulok, és szeretnék ösztöndíjjal külföldön tanulni. A vágyam Törökországba vagy Amerikába utazni, majd hazajönni. Szorítsatok, mert épp most megyek a Török Köztársaság Nagykövetségére.
