Az álmaimat inkább egy filmhez tudnám hasonlítani. Fellelhetőek benne a tipikus karakterek is, akiket általában az ismerőseim alakítanak. Én sosem szerepelek bennük, mindig kívülről szemlélem az eseményeket. Szomorú vagyok, amikor fel kell kelnem, mert így sosem tudom meg mi lesz a „film” vége.

Gyerekkori vágyam, hogy festő legyek. Nem könnyű Magyarországon elismertnek lenni, de szerencsére a szüleim és a hozzám közel állók mindenben támogatnak. Ugyan még fiatal vagyok, de több tanárom is mondta már, hogy van bennem tehetség, és ne adjam fel.