Ma a 14. alkalommal álommeditáltam. Fokozatosan erősödik bennem a DRC hatása. Nagyjából végigaludtam most az egészet, de azért hallottam közben a szöveget. Ilyen mélyen eddig talán nem is voltam.
VÉLEMÉNYEK
A 18. álommeditációm volt. Azt vettem észre mostanában, hogy fontossá vált a környezetem. Régebben elhatárolódtam, most pedig mintha együttműködnék vele. Tudok azonosulni.
Ha a munkahelyemen pihenésre van szükségem, akkor becsukom a szemem, és hallgatok. Néhány perc alatt képes vagyok felfrissülni. Azelőtt neteztem, vagy elvontam valamivel a figyelmemet, és állandóan fáradt maradtam.
Teljesen más volt így a meditáció, hogy szabadon hagytam a történéseket, nem koncentráltam semmire, az ébrenmaradásra sem. Éreztem, hogy nincs korlát, és nagyon jól érzem tőle magam.
Hetente többször is vannak álmaim, és emlékszem is rájuk. Korábban nem álmodtam, ill. nem emlékeztem az álmaimra. Most egyre élethűbbek, és amikor visszaemlékszem rájuk, olyan érzelmi hatással vannak rám, mintha valós emlékek lennének. Mintha tényleg megtörténtek volna velem ezek az események.
Most az angol verziót hallgattam meg a női hanggal: teljesen más volt így. Simogatóbb a női hang, jobban tetszett.
Azt vettem észre a legelső mozim után, hogy olyan jövővel kapcsolatos építő gondolataim, ötleteim támadtak, amik korábban nem jöttek felszínre. Ezenkívül annyira feltöltött az álommeditáció – 17:00-18:00 -, hogy este nem tudtam elaludni, mert nem voltam álmos. Csak reggel 5-kor tudtam lehunyni a szemem, és tudtam aludni 1 órát. Reggel egy kicsit fáradt voltam, de messze nem annyira, mint máskor, ha csak 1 órát alszom. Érdekes volt.
Ez lesz a 15. álommeditációm. Kimondottan jól vagyok.
Meditáció után: Átléptem egy szintet, amikor már nem kell figyeljek, hanem tényleg el tudok lazulni és befogadni a hangot és a képet, anélkül, hogy koncentrálnék rá. Egészen más most, mint úgy 5 alkalommal ezelőttig. Mostmár azt érzem, hogy rakódnak a dolgok egymásra. Tényleg nagyon jó.
20. AM. Végigaludtam az egészet. Semmire sem emlékszem. Előtte nagyon fáradt voltam, semmihez sem volt kedvem, most pedig sokkal jobban érzem magam, még gondolkodni is van kedvem.
A közelmúltban Sanyival álmodtam. A valóságban kaptam egy ajánlatot munka terén, mire Sanyi megjelent álmomban, megfogta a kezemet, és azt mondta: “Gyere, megmutatom neked a jövőt.” S azzal elvitt egy teljesen ismeretlen helyre, ahol egyszercsak az óceán közepén találtam magam egy vitorláson.
A mozizás nagyon jó volt. Nem tértem még magamhoz, nem tudok gondolkodni…de nagyon jó volt.
Ez a 7. álommeditálásom. Többet alszom mostanában. Már tudtam 8 órát is aludni! Teljesen más már a mozi, és másra fókuszálok. Eddig, ha jöttek közben a gondolatok, inkább az életem negatív aspektusai jelentek meg. Mostanra ez megváltozott. A gondolataim pozitív irányba fordultak, csak a szép jövőt látom magam előtt, és ez egyre erősebb.
Tetszett az 1. alkalom. Feltőltött. Bár ennek ellenére tudnék aludni egyet.
Az alvásommal nincs gond, jól alszom, de annyi változás van most az életemben, hogy jól fog jönni a segítség. Főleg azok után, hogy látom a haveromon, Z. Dávidon ezt a hatalmas, jóirányú változást a DRC hatására. Az álmaimmal eddig nem foglalkoztam, de egymástól függetlenül több helyről is szembetalálkoztam az álmok fontosságával, így elkezdett érdekelni.
Általában jól alszom, eddig is jól aludtam. Nem érzek különösebb változást. Viszont most átestem egy vírusos betegségen, amiből 2 nap alatt kijöttem. Éjjel azt álmodtam, hogy különböző módszereket próbálok ki a gyógyulásom érdekében. Volt, aminek semmi eredménye nem volt, így mással próbálkoztam. Több lehetőséget is kipróbáltam álmomban. Lehet, hogy ettől jöttem ilyen hamar rendbe?
Nemrég kezdtem el az álommeditációt. Éjjelente még nem alszom túl jól, viszont többet álmodom, mint korábban. Legutóbb egy kollégámmal álmodtam, akivel 22 éve együtt dolgozom. Valami konkrét pénzügyi tervet beszéltünk meg. Teljesen életszerű volt, kár, hogy nem emlékszem, hogy mit beszéltünk.
AM3 után: “Most nem aludtam el mozizás közben. Viszont otthon jobban alszom. Tovább tudok aludni. Eddig a rekordom 8 óra volt, mostmár 10. Hétköznap is aludnék még, nehezen veszem rá magam, hogy felébredjek, de csak akkor, ha anya ébreszt. Az ébresztőmre simán felébredek, és könnyedén felkelek. Az álmaimat reggelre általában elfelejtem. Ebben még nincs változás.
AM2 után: “Most máshol ébredtem fel, valószínűleg korábban, mint a múltkor, mert teljesen új képeket láttam. Ezen a héten azt vettem észre, hogy mélyebben alszom, és reggel maradnék még az ágyban. De ennek ellenére sokkal kipihentebb vagyok reggel, mint korábban. Az állandó WC-re járás is csökkent.”
Ő is belealudt a végébe annyira, hogy nem is csöngetett, én ébresztettem fel.
Ádin 14,5 éves fiú. A legfrissebb tesztek szerint átlagon felüli az intelligenciája és a képességei. Főleg matekból remekel. Most készül a továbbtanulásra. Amikor megtudta, hogy mivel foglalkozom, ő maga jelezte, hogy nagyon szeretne jönni, hogy kipróbálhassa. Az álma: “megtaláljam azt a gimnáziumot, ahol a legjobb képzést kapom a sikeres jövőmhöz”.
9 perccel a vége előtt jelezte, hogy WC-re kell mennie. Sajnos ez mostanában elég gyakori, sokszor a moziból is ki kell menjen. Nem bírja ki az 1 órát, vagy csak alig. A suliban is minden szünetben elmegy WC-re.
“Jó volt. Nem tudom mennyit voltam ébren, mert sok minden kiesett. Most kipihentnek érzem magam.”
Beni fiam 9 éves. Nagyon kíváncsi volt arra, hogy milyen egy videószemüveg, és eleve imádja a mozit. Azért hoztam el erre a kalandra, mert időnként kezelhetetlen a sok energiája, verekszik, piszkálódik, nem bírja kontroll alatt tartani önmagát és az indulatait. 6 éves kora óta komoly fejfájásai vannak, amik rohamszerűen törnek rá. Ezenkívül sokszor jut el abba az állapotba, hogy “utálom az életem, meg akarok halni!”
Erről álmodik: “Azt kívánom, hogy szupererőm legyen, szuperhős szeretnék lenni. Nem harcolni szeretnék, hanem védeni. Ha megtámadnak, akkor meg tudjam védeni az egész bolygót. “
Beni teljesen bealudt a meditációtól. Olyannyira, hogy arra sem ébredt fel, mikor levettem róla a szemüveget és a fejhallgatót. Mikor felébredt, semmire nem emlékezett. Odabújt hozzám, és percekig csak ölelt. Aztán közölte velem, hogy most gyorsan megírja a leckéjét.
Ma nagyon fáradtan érkeztem, nem vagyok jól. Se agyilag, se érzelmileg, se testileg.
Most a meditáció után lényegesen jobban vagyok. Talán most fordult elő először, hogy egyáltalán nem aludtam el, végig tudtam figyelni. Érdekes volt. Most egyre jobban vagyok. Minden szinten. Nem tudom, hogy csináljátok ezt, de így van.
Már említettem, hogy egyre szélesebb a rálátásom a dolgokra, de közben azt vettem észre, hogy a fókusz, azaz a koncentrálás arra, amit éppen csinálok, nem csökken. Sőt. Korábban valami problémám volt az elfogadással, mindenhol korlátokat építettem, feszültséget éreztem. Lefekvéskor görcsbe húzódtam össze, és nem is volt pihentető az alvásom. Most sokkal jobban odafigyelek a légzésemre, a gondolataimra, a környezetemre, és oldódnak bennem ezek az akadályok, feszültségek. Ellazultan fekszem le, könnyebben kommunikálok az emberekkel, kezdek nem félni a dolgoktól, helyzetektől, emberektől. És végre kapok levegőt!
Az 1. alkalom után alig tudtam magamhoz térni, nagyon fura állapot volt. A 2. alkalommal azt vettem észre, hogy sokkal érzékenyebb lettem a színekre, illatokra. Legalább negyed órát kellett még a kocsiban ülnöm, mielőtt el mertem indulni.
A DRC-től azt remélem, hogy segít visszahozni a korábban spontán megtapasztalt tudatos álmodást. Ment kamaszkoromban is egy darabig, majd később is. De aztán egyik pillanatról a másikra megszűntek. Nem siettetem a dolgokat. Érzem, hogy valamit már ez a 2 alkalom is megbolygatott.
Nem aludtam el közben, és így sokkal több minden jutott el a tudatomig. Érzem, ahogy az idegrendszerem harmóniában van a sejtjeimmel. Belül mosolygok. Most jobban érzem magam. Azaz sokkal tudatosabb a testi érzetem. Jobban Érzem Magam.
A szkeptikusok táborát erősítem, de be kell valljam, hogy nem tudom a mai eredményt másra fogni, csak a tegnap kipróbált DRC-re. Reggel korán felébredtem, de annyira kipihent voltam, hogy kitakarítottam, és teljes lendülettel láttam el a gyerekeket. Pedig este későn feküdtem le. És most sem vagyok fáradt! Amit szintén észrevettem, hogy mivel öregségi szemromlásom van, nem látom az apró betűket. De tegnap óta egyszercsak kitisztult a látásom. Lehetséges ez?
A meditáció középénél úgy éreztem, hogy mire Zsuzsi bejön hozzám, itt talál teljesen szétfolyva, nyálcsurgatva a fotelben. Erre jöttek a filmek, a képek, amiktől teljesen felpörögtem. A legfeltűnőbb az volt, hogy az agyamat teljesen felpörgette a meditáció, míg a testemben a vérlemezkék lefeküdtek, és nem akartak áramolni.
Most egy kicsit összesűrűsödtek a dolgaim, de inkább a meditáció mellett döntöttem, és mást mondtam le. Kívántam ezt az állapotot.
Korábban éjfél előtt szinte sose feküdtem le, kitoltam a napot, amíg lehetett. Nem voltam álmos. Amióta idejárok jobban alszom. Éjfél előtt már elálmosodom, és sokkal hamarabb el tudok aludni. Többet pihenek.
Azt hittem, hogy el fogok aludni, mert egy kicsit alváshiányos vagyok a pici miatt. De mégsem. Végig figyeltem, ébren voltam. Rengeteg az információ. Sikerült egész gyorsan elfeledni az olvasást, és azt csinálni, amit mondtak. Amikor a végén megjelentek a képek, az nagyon tetszett, de amikor a kisgyerekek is feltűntek, el kezdtek folyni a könnyeim. Igazán nem tudom, hogy miért.
Ami a legjellemzőbb, amióta a DRC-re járok, hogy sokasodik a “véletlen” az életemben. Teljesen jól vagyok. Meg vannak töltve a napjaim. Rengeteg változás van az életemben, de nem tudom megmondani, hogy melyik mitől van. Több mindent csinálok párhuzamosan. Itt pihenek egyet, feltöltekezem, aztán estig intézem a dolgaimat. Minden be van osztva. Egyre gyakrabban fordul elő velem az, hogy gondolok valakire, és az abban a pillanatban felhív. Vagy arra gondolok, hogy egy megbeszélést át kéne tenni másik időpontba, és abban a pillanatban jön az üzenet, hogy tegyük át a megbeszélést.
Múltkor pedig szakítási téma miatt mérgesnek, elkeseredettnek kellett volna lennem, de egyszerűen nem hagytam magam, hogy ilyen érzéseim legyenek. Pontosabban, nem tudtam rossz állapotba kerülni. Hihetetlen meglepő ez az egész. A meditáció pedig egyre jobban megy.
Mostanában már nem alszom bele a meditációba. Azt tapasztalom, hogy megmarad végig a tudatosságom. Érdekes érzés. Hasonlót tapasztaltam nemrég alvás közben, mikor az álmomból nem ébredtem fel, de mégis tudatosan tudtam irányítani a folyamatokat. Napközben állandóan ugyanazt a jó és stabil állapotot érzem. Ha bármi kizökkent az életemben, nagyon hamar visszatalálok a stabilitásomba.
Nem tudok olyat mondani az életemből, ami akkora megnyugvással tölt el, mint most ez a meditáció. Még sose tapasztaltam olyat, hogy a testemet nem érzem. (tovább…)