Gyerekkoromban sokszor az agyamra ment a kis húgom, ami szerintem egy bizonyos életszakaszban nem csoda. Éjszakánként gyakran álmodtam azt, hogy akaratomon kívül fájdalmat okozok neki.

Olyan volt, mint ha nem én irányítanám a testem, s akkor észleltem fel, amikor már megtörtént a baj, hogy „Úr Isten, mit tettem?”. Ebből az álomból szinte mindig sírva riadtam fel, s a mai napig bűntudatom van az álmaimban történtek miatt.

Fantasztikus lenne körbehajózni a világot – szigeteket felfedezni, s látni a delfineket a naplementében.