Éjszakánként előfordul, hogy be vagyok zárva egy helyre, melynek átlátszóak a falai. Alattam nagy sötétség, s körülöttem furcsa alakok vannak – figyelnek engem. Nem tudom, mi a céljuk velem, annyira rosszul érzem magam ettől az álomtól, hogy gyakran sikítva kelek fel.

Nagyon szeretnék egy cicát, jelenleg ez a legnagyobb vágyam! Amikor kisebb voltam, a nagymamámnál volt egy kiscicám, de sajnos elütötte az autó. Budapestre költözésünk miatt nem lehet kisállatom, ezért nemrég kaptam a szüleimtől ezt a plüsst, hogy valamennyire kárpótoljon. Ha családot alapítok, biztosan lesz rengeteg állatom, főleg macskám!

 

Comments ( 1 )

  • ms says:

    Még sohasem volt ilyen félelmetes álmom, mint amiről Émi mesél. Talán ezért is nézem szívesen a horror mozit és szeretem Stephen King könyveit vagy a sci-fi izgalmas műfaját.
    Ha volt is rémálmom, az inkább a hangulatában volt nehéz érzés, vagy amikor egész éjjel meneküldöm kellett egy gyilkos injekciót beadni szándékozó valaki elől. De az álmaimban valahogy sosem a félelem a lényeg. Nem félek, hanem olyan természetes módon gondolkodom közben, mintha ez valódi lenne, bármikor megtörténhetne. Ami utána megmarad belőle a sztorin kívül, az a sűrű, szinte tapintható érzés, ami mindig csodálattal tölt el. Akár kellemes, akár nehéz lelkileg, akkor is különleges és izgalmas. Mintha érezném még az utóízét annak az életnek, amit az álmomban éltem. Igyekszem megőrizni sokáig és volt már olyan, hogy egy hétig is megmaradt. Másoknál is láttam itt olyan bejegyzést, ami az enyémhez hasonló abban, hogy minden álmát szereti, még a rémeseket is.
    ms

The comments are now closed.