DRC Blog

Kreatív beszélgetőpartnerek:

Lengyel Sándor, a DRC megalkotója

Dr. Váczi Péter, aneszteziológus orvos

Péter: Engem mindig érdekelt ez a téma. Próbáltam tájékozódni róla könyvekből és filmekből. Régen ugyanis megtörtént velem, hogy egy héten át tudatosan álmodtam. Akkor persze még nem tudtam, hogy mi az. Annyira elbűvöltek az álmaim, hogy alig vártam a következő alvást, a folytatást. Aztán ahogy elkezdődött, ugyanolyan hirtelen abbamaradt. Azóta is fáj a szivem érte, de már nem folytatódott. Ellenben komoly alvászavaraim voltak és most is problémás, hogy kipihenjem magam. Hogyan jött a gondolat, hogy megcsináld ezt a mozit? Honnan hallottál, vagy olvastál róla előzőleg? Esetleg írtál erről olyan tanulmányt, amit én is elolvashatnék? Az nagyon jó lenne, hogy jobban megérthessem.

Sándor: Én nem olvasok könyveket.

Péter: Akkor honnan szerzed az információkat?

Sándor: Kitalálom őket. A társam nagyon szeret olvasni, mert ő eleve tudós típus. Orvos, de minden más is érdekli. Én azonban művészféle vagyok. Mindig megalkottam, amire szükségem volt. Az új információkat sem a megszokott módokon rakom össze, de persze ezzel nem vagyok egyedül. Én színházat és filmeket csináltam, 10-15 órás előadásokat tartottam szinte napi rendszerességgel, mindig újabb témában. Éppen abban, ami érdekelt vagy amit megkérdeztek tőlem. Ezek nem csupán fantáziák voltak, mindből lett valami. Lett iskola, lettek üzletek, termékek, expedíciók. Sok előadásjegyzetem van meg ezekből, de mégcsak egy könyvet tudtam belőlük összedobni, mert az vonz inkább, hogy a jövővel foglalkozzak. A múltat, a múlt feldolgozását és publikálását másra hagyom. Én csak élek velük, és sosem szoktam megismételni őket. Csak játszom a gondolatokkal és az emberekkel, akik általában a tanítványaim, és azt szeretem, ha éjjel-nappal álmodozhatok. Sok álmomat és ötletemet megvalósítottam, de sok maradt, amire nem jutott még időm. Amit kitalálok, annak egyes részletei természetesen már előzőleg is megjelenhettek valahol a világban. Ezek általában az alapösszefüggések. Azért hasonlóak a világ minden táján, mert kikerülhetetlenek. A saját találmányaimhoz még hasonlókkal sem találkoztam, véletlenül sem, tehát nem is lehet róluk olvasni vagy hallani, csak tőlem és a tanítványaimtól. De a tanulmányokat sem én írom róla, hanem a társam. Ő majd elküldi neked.

Péter: Az embereket minden érdekli, ami az alvással, álmodással és a tudatos álmodással kapcsolatos. Miből jött a futurisztikus mozikra emlékeztető DRC alapötleted. Gondolok itt az Eredetre (Inception), a Matrixra, az Emlékmásra? Ezeket szinte mindenki látta és emlékszik rájuk. De még sorolhatnék ilyeneket.

Sándor: Maga a DRC ötlet is abból jött, hogy az álmokat már régóta használom, és sok mindent megoldottam velük. Egyrészt jött magától, mert ilyen vagyok, másrészt meg kellett oldanom, hogy túl sok mindent kellett kitalálni és megcsinálni tizedannyi idő alatt, mint azt lehetséges. Már elég otthonosan mozogtam a mindennapjaimban a lehetetlenség és a határidők teljesítésének rizikós talaján, amikor azzal kezdtem lefeküdni, hogy ezt és ezt holnapra meg kell álmodnom. Hajnali 3-4 óra tájban ugyanis még befejezetlen volt a napom és másnap tovább kelett lépni, ki kellett osztanom az újabb feladatokat a kollégáimnak. Ugye ismerős a dilemma? Muszáj volt néhány órát aludnom előtte. Ám reggelre készen kellett állnom. És azzal ébredtem minden reggel, hogy elvégeztem a feladatot. Ha le is kellett adnom írásban, akkor 2-kor feküdtem le, hogy 4-kor keljek és legyen elég időm mindent papírra vetni. Még élveztem is, hiszen alkothattam és ebben senki sem zavart meg hajnalban.

Péter: Manapság sokan próbálják megtanulni ezt. Hallottam olyan csoportokról, akik egymást segítik ebben. Vannak előadók, akik járják a világot és tanítják, meg könyveket írnak róla. Az eddigi tanításaidban hogyan jelent meg az álmodásról szóló tudásod? Kaptál ilyen kérdéseket vagy kéréseket is? Van olyan tanítványod, aki ezt tanulta nálad?

Sándor: Konkrétan az álmodás téma csak ritkán volt kérdés a szemináriumaimon, de minden tudásomat felhasználtam a tanítványaim érdekében, hogy gyorsabban haladjanak és bírják az intenzív kurzusokat. Önmagában az időkihasználtságban is maximális terhelés alatt voltak nálam. Előfordult, hogy 7 napon át csak 3-4 órát aludtak éjszakánként és a nap többi részét az ,evésszünetek kivételével, végigdolgozták: előadást hallgattak, filmeket néztek, gyakoroltak és versenyeztek vagy vizsgáztak, főleg nem a lexikális tudásból. Nagyon nehéz és bonyolult együttműködésben gyakorolták a csapatmunkát, a vezetést és az információszerzést. Az eredményt csak akkor fogadtam el, ha teljes egyetértésben valósították meg és a végére összeállt az új tudásuk is. Így építettem fel a DRC-t is.

Péter: Hogyan kezdődik el egy ilyen álommozi program? Mi történik a mozizókkal, ahogy itt nevezitek őket?

Sándor: Az alapozás az Álommeditáció mozi, ami az egészséget célozza meg. Más meditációkhoz hasonlóan kell rendszeres időközönként ismételgetni ahhoz, hogy messzire vigyen. Az alvás-ébrenlét ciklikusan váltakozó harmóniáját kell kezdetben helyreállítani. Ezt mint alapfeltételt tekintjük. Ehhez a legújabb, kényelmes és élvezetes technikai eszközöket szereztük be. Moziélményt adunk át, VIP kényelemmel. A filmjeim felépítik az agyban és azon keresztül a test minden pontjában a természetes változásokat, amik nem tudtak eddig spontán megjelenni. A DRC-vel valóban, már néhány óra mozizás után van annyi eredményünk, amit évek alatt sem sikerült megoldani más módszerekkel. Erről mesélnek a vendégeink. A saját rokonságomban is van olyan fiatal, akire 3 hét után nem ismert rá a saját anyja. A problémája miatt több éve hordozza pszichológiai és más tanácsadásokra, és alternatív terápiákkal is türelmesen próbálkoztak kisgyerek kora óta. Már ezért is megérte. Ugye nem is érthető, hogy mire vártunk a megoldással eddig. Én is ezt kérdezném, ha egy régi, kínzó bajomra megtalálnám a tökéletes módszert. Mi tartott ennyi ideig, ha ez már rég ismert?

Péter. Mi tartott ennyi ideig? És mennyi idő is volt ez?

Na persze. Rengeteg ilyen hatékonyságú megoldást tettünk már le az asztalra, és van még bőven, amire nem volt eddig időnk. De amikor tavaly év végén elhatároztam, hogy most az álmodás következik, vagyis inkább amikor szükségem lett egy új életre a régi helyett és eszembe jutott, hogy nicsak, itt van egy teljesen kész, működő megoldás, ami másnak nincs, és a fejemben a megvalósítása is készen áll, akkor egy hónapig szinte nem aludtam, és megírtam. Összeraktam és egyszerre legyártottam a 8 perces és a 40 perces programokat. Ez kb. egy éves fejlesztés és gyártás lett volna annak, aki tapasztalatlan és csak egy kezdeti ötletecskével rendelkezik. Ez ugye általában így is történne. De ha megálmodtuk és utána már sokszor egymás után sikeresen meg is valósítottuk, akkor lehetséges az ilyen ultragyors előreugrás. Én már sok ilyet csináltam eddig. De erre sok példa van a világtörténelemben is. Írók, rendezők, festők, zeneszerzők, tudósok és így tovább. Ők egyetlen éjszaka alatt kész műveket hoztak létre a fejükben, aztán lejegyezték, lényegében kimásolták őket a fejükből, változtatás nélkül. Na, ezért is érdemes ezt mindenkinek megtanulni. Óriási a hatékonyság és a legjobb, valóban újító ötletek így születnek. A cél éppen ez, hogy most átadjam mindenkinek egy pofon egyszerű módon. Csak mozizni kell érte a DRC-ben.

Péter: Hogyan lehet elmesélni egy ilyen sosem látott-halott, új megoldást? Amikor a feltalálók régen és ma is éhenhalnak, mire valaki végre rákérdez, hogy miről is van szó. Olyan sok az információ és az inger, amit naponta kell befogadnunk, hogy az már magában véve is komoly atrocitás. Az újdonságok pedig még lassabban ültethetők be a fejekbe. Bevallom, én is sok ötletemet próbáltam már megvalósítani és a piacra vinni, de gyakran már a prototípus legyártásakor elakadok én is, mások is. Máskor pedig a piaci folyamatokba csúszik be egy blokk, amihez nehéz összefogást és több erőt összegyűjteni. Én türelmes vagyok és sok mindent kitatálok, hogy megoldjam ezeket és közben rengeteg új dologban képezem ki magamat, de ez nem megy a végtelenségig. Neked ez hogy sikerül?

Sándor: A társam ismeri az én világomat és az orvostudomány, meg a többi tudomány világát is, és össze tudja kapcsolni, szintetizálni tudja őket. Neki ezért is szükséges az olvasás. Ahhoz, hogy mások elé tárjunk egy újdonságot, meg kell fogni a témát szakmailag is és laikusoknak szánva is, mégpedig a megszokott módokon, amihez Emese ért.

Úgy érzem, hogy egy kicsit nehezebb fába vágtunk bele most is. Az alvást általában nem okolják közvetlenül vagy kiemelten az életben előforduló szerencsétlenségekért és sikertelenségekért vagy a stagnálásért. Az alváskutatásokat és a legfrissebb kezelési metódusokat jól ismerő szakember és a gyógyhelyszín is kevés, ahová fordulhatnának. A másra szakosodott orvosok is letudják azzal, hogy stresszes vagy, többet kellene pihenned, de ez nekik sem megy. Közös cipőben, megoldhatatlanul, miről is lehetne szó. Hiszen ismerjük. Ez teljesen érthető.

Péter: Mi az elképzelés vagy a terv? Hogyan fogjátok ezt elérni?

Sándor: Azt kell elmagyarázni, mindenki számára érthetően, hogy ez sokkal komolyabb, ezért ezzel foglalkozni kell érdemben is. Az alvás és ezen belül az álmodás, életbevágóan fontosak. Marketingelhetjük is, de ennél többre van szükség. Tanítani kell, át kell adni azokat a közérdekű információkat, amikkel tényleg lehet kezdeni valamit. És el kell mesélni, hogy milyen távlatokat tudunk megnyitni, amikre eddig hiába vártak. Mindezt úgy, hogy teljesen önállóak maradhatnak, külső befolyásolás nélküliek. A saját, sikeres útjukat tudják építeni ezzel, elnyomás és kiszolgáltatottság nélkül. Nem függnek orvostól, gyógyszertől, pénztől, bírálattól és az időhiánytól sem. Ez egy szabad világ, amit csak kinyitunk benned, és aztán oda sétáhatsz el, ahová akarsz. Ezt minden gyakorlott álmodó tudja. Persze a scifikben ezt is manipulálják, de a valóságban ezt nem lehet így manipulálni. Az már agyroncsolás lenne, és annak semmi értelme. Az álmaidban el tudsz menni, és senki sem érhet utól. Persze csak addig, amíg fel nem ébredsz.

A társam azt mondja: „Az álmok nem eladók. Nem vehetsz magadnak szép álmokat. Azokért neked magadnak kell megdolgoznod. És ezért nem is vehetik el tőled.”

Péter: Hogyan válhatnak erre mások is alkalmassá? Egyáltalán mitől lesz hozzá kedvük, hogy kipróbálják és aztán rendszeresen járjanak?

Sándor: Meg kell tanulni egészségesen aludni és kipihenten, frissen ébredni. Akkor is, ha az idő eddig is és ezután is túl kevés hozzá. Időd az álomban bármennyi lehet, szóval ez nem akadály. Tapasztalatból mondom ezt is. Én 2 órákat aludtam akár egy hónapon át dolgozva éjjel-nappal, és nagyon gyakran fordultak elő ilyen túlterheléseim. Pihenni, pláne üdüléssel évente, két évente voltam a családommal. A többi időben dolgoztam, azaz azt éltem, amit tennem kellett. Nekem ez nem munka volt, hanem életmód. Mégsem égtem ki, egészséges vagyok, és bárkinél a környezetemben többet tudtam dolgozni. És amit megtanultam közben, azt is így tanultam meg. De ehhez meg kell tanulni tudatosan álmodni, aztán tudatosan ébernek lenni nappal is. Ez a találmányom lényege. Az hogy miért és hogyan, még sokáig titok marad. Nehezen is magyaráznám el, inkább megmutatom és átadom.

Péter: Ha az álom lenne az a kapu, amin keresztül hozzájuthatok a szükséges, engem nagyon érdeklő információkhoz – amikre most ébren nem is lenne elég az időm, ha valahonnan elolvashatnám – az nagyon jó lenne. Most éppen elakadtam egy projektben, és szeretnék álmomban „lemenni” olyan szintekre, ahol erre megoldást találnék. Ha itt erről van szó, akkor ebbe most rögtön fejest ugrok.

Sándor: A pihentető alvás nagyon fontos, de ami engem is jobban érdekel ennél, az a konstruktív, vagy eredményt hozó álmodás, úgymint az ember független és kiapadhatatlan információforrása és megoldó “módszere”. Mindkettőről szó van a DRC-ben. Konkrétabban és viszonylag rövidre fogva, amennyire tudom, az álmodás nem más, mint egy szoftverfrissítés az agyban. Mint ahogy a Mátrix című filmben mutatják, hogy amikor rákötnek a kábellel a hálózatra, akkor mindent, amit addig csináltál és tudtál, kiütnek benned. Annak örökre vége. De amit kapsz, az meghatványozza a tudásodat, a rálátásodat, a cselekvőképességedet, a gyorsaságodat, az erődet.

Péter: Hogyan lehetséges ez? Hogyan működhet így az álommozid?

Sándor: Az egyetemességhez képest az ébrenlét korlátai között folyton csak hibázni tudunk, mindannyian. Miért állíthatjuk ezt? Amíg alszol, bármerre mehetsz, ha azonban felébredtél, akkor döntened kell. De úgy és az alapján, hogy amit láthatsz, annak nincs sok köze a valósághoz, mert az csak a te életed, a szűk lehetőségeid, és amit eddig leéltél. Ha aztán újra visszatérsz az álomba, ott az idő eltűnik, határtalanná válik minden: nincs testi mozgás, nincs cselekvés és test, azaz nincs anyag. Le vagy bénítva, hogy ne zavarjon. Nincs gravitáció, súrlódás vagy más akadály sem számodra. Csak információk vannak és ezek programokat alkotnak benned. Még az energia is más értelmet nyer, amikor hatalmas ugrásokat teszel álmodban vagy ellenkezőleg, csupán centimétereket araszolva vonszolod magadat. Hol erős vagy, hol gyenge. Az álomvilágokban nincs objektív vagy kötelező viszonyítási pont. Bármit annak választhatsz és bármikor megváltoztathatod. Nagyon más ez az élet. Ebben a világban tehát megkapod, a saját kezedbe veheted az életed indítókulcsát, és szabadon szárnyalhatsz. És mit eredményezhet ez? Mit okozhat ez az éber életedben? Reggelre az információk szintjén kitisztulsz, mert megszabadultál a sok benyomódástól és lehorzsolódástól, és újra, több felé is el tudsz indulni. Én mindig álmomban próbáltam ki először többféle irányt: elmentem „jobbra” , nem tetszett, elmentem „balra” stb. Reggelre készen voltam a kísérletekkel, felkeltem és kiosztottam az irányokat, hogy merre menjünk a cégemmel, a tanítványaimmal, és a családommal is új életet kezdtem. Tiszta lappal tudtam elindulni minden reggel, mert tudtam hogy mi a célom, és letisztultak róla a sallangok és a sérülések.

Péter: Az egy nagyon kívánatos reggel. Sokan ébredeznek úgy, hogy továbbcipelik a haragot vagy a reménytelenséget. Stressz lehet önmaga az ébredés is. De amiről mesélsz, az egy boldog, tettrekész reggel. Hogyan érhető el, amikor nem jól mennek a dolgok?

Sándor: Az alvás felkészít az álmodásra, arra az állapotra, amire át kell állnia az agynak. Az útja pedig nem más, mint a körülmények megteremtése menet közben, hogy végül odajuss, ahova menned kell. Ideális körülmények kellenek hozzá, amiket ébren nem tudunk megcsinálni, de álmunkban megtehetjük, csak előbb meg kell tanulni, hogy hogyan. Minden éjjel újjászülethetünk, akár többször is, de azt reggel elpusztítjuk. Ha azonban már képesek vagyunk arra, hogy az álomrealitásban is építkezzünk, akkor azt nappal is továbbépíthetjük. A DRC program ezt úgy oldja meg, hogy belevisszük az álommozizót az ébrenlét-álomlét határfelületen lebegő, szabad és könnyű állapotba. Itt megtartjuk közel egy órán keresztül, és ezzel együtt tudatosítjuk azt, ami eközben történik velük. Tudnak gondolkodni, ébren vannak, mindennek tudatában maradnak, de közben megmaradnak az álomszerű állapotban, és utána még egy ideig ébren is tovább álmodnak benne. Ezzel könnyeddé válik az ébrenléti életük is, és ez egyre hosszabb időre marad meg. Végül majd megtanulják ezt bármikor előhívni, azaz tudatosan is létrehozni az ébrenlétben az éber álmodást.

Péter: Milyenek az eddigi tapasztalatok? Vannak már érdekes eseteitek?

Sándor: Folyamatosan monitorozzuk az eredményeket. Április óta van Budapesten is DRC és a mozizók sok információt osztanak meg velünk. Előfordul hogy azonnal, de van olyan is bőven, amikor csak később döbbennek rá, hogy milyen bajaik múltak el nyomtalanul a mozik nyomán. Teljesen elfelejtik, aztán ha valami vagy valaki emlékezteti őket rá, akkor kezdenek visszatérni az emlékek, hogy mennyi bajuk volt pár héttel ezelőtt. Olyan sok új benyomás és változás éri őket, ami kiüti a régit. …mint a Mátrix filmben.

Péter: Tizen x éves koromban többször is sikerült valami teljesen új és izgalmas, valós módon álmodni, de elmúlt. Pedig olyan volt a takaró alatt, mint egy izgalmas mozi. Szóval találó a Dream Reality Cinema elnevezése, több szempontból is. Itt valóban mozizok és azért teszem, hogy utána otthon a saját, megújult mozimat láthassam, egyedi gyártásban. És mint mondtad, ez az álomrealitásban játszódik le, ha megtanulunk benne játszani. Jól értem?

Sándor: Igen, zseniális filmeket lehet így megalkotni. Cak azt sajnálhatjuk olykor, hogy nem lehet azonnal filmre rögzíteni. Egyenesen a fejünkből. Tizenévesen egy olyan stádiumban lehettél te is, amikor spontán sikerült a tudatos álmodás. Azért, mert éppen optimálisan tudtál fejlődni és az álmodra sok szabad kapacitásod maradt: ekkor spontán létrejött a tudatos álmodás, a te másik realitásod. Realitás, mert a hatása rád nézve ugyanaz, mint az ébrenléted realitásának. Megtörténik veled és az életed részévé válik. Ha viszont nincs rá szabad kapacitásod, akkor az álom csupán regenerál, és utána elkezd az agy más dolgokkal foglalkozni. Ha csak kevés időd maradt, akkor a különlegesebb állapotokba már nem juthatsz el az ébredésig. És ez olyan sokszor ismétlődhet, hogy van aki életében csak egyszer lát ilyen valóság álmot, más pedig egyszer sem.

Péter: És a stressz hogyan oldható meg?

Sándor: Az álmodás a stressznek is indikátora. Stresszes életben nem nem jöhet létre az optimum, mindig csak deficit van, ezért kell előbb ezt rendbehoznunk. A DRC-ben ezt szolgálja az Álommeditáció program. Már ezzel is létrejönnek spontán tudatos álmok. A mozizók elkezdenek öntudatlanul, éjjel is foglalkozni azzal, ami érdekli őket. Aztán később már egyre világosabban alakulnak az álmaik és átveszik az irányításukat, azaz kísérletezni és játszani kezdenek álmukban.

Péter: Hogyan építed fel a teljes megoldást? Hogyan lesz nálad valakiből valódi tudatos álmodó, azaz lucid dreamer?

Sándor: A DRC programot az életemben lezajlott tapasztalatok alapján 4 fő fázisra bontottam és ennek alapján 4 lécsőben érhetők el az álmodás egyes fokozatai:

1-es: a már debütált Álommeditáció programunk, ami egy meditatív lebegő állapotot hoz létre. Itt még nem ígérünk tudatos álmodást, de már többen visszajöttek, hogy sikerült és elkezdték irányítani az álmaikat. Csökkenti a stresszt, az agressziót. Aki eddig nem tudott aludni, az most 8 órákat tud. Aki nem bírt éjfél előtt elaludni, az most évek óta először korán fekszik és kipihenten, sokkal korábban ébred. Rengeteg új élményről és változásról számolnak be az álommeditálóink.

2-es: az Aktív álmodás program lesz, amibe már beépítek olyan plusz programot, amiben már kimondott cél lesz a tudatos álmodás. Kezdők és gyakorlottak egyaránt szeretni fogják.

3-as: a Tervezett álom program, amiben tanulva már megtervezheted, hogy pontosan mit fogsz megálmodni, mire van szükséged az életedben, és megcsinálod magadnak álomban, majd átviszed a megoldást az ébrenlétbe is.

4-es: a Tudatos álom moziprogramban pedig már közlekedhetsz, építkezhetsz, teljes éber-álmodó-éber-álmodó, 24 órás láncolatokban folytathatod az álmaidat. Szóval ébren is lehet álmodni. Én is így élek.

Vannak más terveim is az álmodással, de azokat valószínűleg csak évek múlva fogom megcsinálni.

Péter: Ha elképzelek egy projektet, akkor az az álomban megtörténik majd lépésről lépésre, és aztán éber állapotban is pontosan az fog történni velem? Pont úgy, ahogy az álmomban elterveztem és sikerült?

Sándor: Az álomban ennél is sokkal szabadabb vagy. Teljesen másképp kell erről gondolkodj, és képzeld el, amit erről mondtam. Asszociatívan, bármilyen művészi ágban és stílusban. Mert ilyen szabad vagy. Egy piros golflabda képében is megjelenhetsz vagy megjelenhet az elképzelésed. Annyira másképpen is, aminek látszólag semmi köze sincs a céljaidhoz. Az a fontos, hogy a vágyaidhoz köze legyen. Ezért az álmokra nem ezért és nem úgy van szükséged, hogy pontosan meg kell álmodnod a siker érdekében, ahogyan ez ébren megtörténhet. Nem ez történik meg, és ezt nem is élveznéd. Átmenetileg vannak ilyen álmok is és elég fárasztóak. De ezek még nem azok az álmok. A körülményeket kell átélned. A vágyaid szerint is szabadon kell élvezned az álmodat. A megoldások, amiket álmodban megkapsz ugyanolyan hatással vannak az idegrendszeredre, mint az ébrenlétben. Ez elegendő a sikerhez. Ha álmodban jólesően átéled a jövőképeket, mint egy már megvalósult életet, akkor olyan utakat mutat meg neked, amiket ébrenlétben nem is tudsz elképzelni, nemhogy átélni.

Péter: Pedig mindenki élvezni akarja az életet. Ez a közös cél, amiben egyformák lehetünk: ébren és álomban is boldognak lenni.

Sándor: Ami nagyon fontos, hogy az élet a folytatásra és a boldogságra van programozva. Ezért érzed serkentve magadat arra, hogy boldogságot szerezz magadnak és másoknak. Az anyag véges határai és az anyagok kölcsönhatás közbeni súrlódásai miatt azonban konfliktusok, sőt háborúk vannak az életünkben önmagunkkal és másokkal is. Ha van az ébrenlétben egy vágyad és azt az álmodba is magaddal tudod vinni, akkor az álmod úgy készít fel a megoldásra, hogy megkapd azt az optimumot, amiben sikerül elérned ébren is.

Péter: Miért nem csinálhatjuk ezt magunktól? Hol csúszik be a hiba az eredeti programunkba?

Sándor: Az az egyik hiba az életben, hogy az emberek többsége leginkább a konkrétumokra vágyik. Arra amit látnak, amit meg tudnak ragadni a kezükkel, amit be tudnak kebelezni. Szóval nem a megfoghatatlan bodogságra hajtanak. Így abban a feszültségben élve, hogy meg kell szerezniük, nem tudnak tudatosan és önként olyan folyamatokba belépni, ahol azt mondják nekik, hogy minden rendben lesz, ha lenyugszol végre. A lenyugvás szükséges, de nem tudnak lenyugodni és már nem hisznek benne, hogy bárki vagy bármi eléri ezt velük. És abban sem hisznek, hogy ha elérik, akkor az elegendő ahhoz, hogy amiért annyira izgulnak, az csupán ettől sikerüljön. De ez nem hit kell pedig legyen, hanem tapasztalat és abból pedig tudás. Ezt most megcélozzuk és el is fogjuk érni, még annál is, aki most még azt gondolja, hogy az ilyesmire eleve alkalmatlan.

Péter: Ez azzal a technikával működik, mint annak idején USA-ban, mikor bevillantak képek és elkezdték azt kívánni és vásárolni?

Sándor: Egyáltalán nem erről van szó. Ezt nem is szabad, de kipróbáltam és nem is működik. Önmagában nem elegendő. Ők már előzőleg ismerték azt, amit így megmutattak nekik és rengeteg helyen megerősítették őket abban, hogy az a divat, az a megoldás az életükre. Mi azonban azt célozzuk meg, amit eddig nem ismerhettek és nem láthattak. A vágyaikban sem az szerepel a legtöbbször, ami azt teljesíthetné. Félreinformálják magukat.

Péter: Akkor nálad ez hogyan nézhet ki? Tudnál egy példát mondani?

Sándor: Én már régóta modelleket, teljes folyamatokat építek fel az életemben, az oktatásaimban és a filmjeimben is. A DRC-ben egyszerűen csak megkérem az agyat, hogy mikor hova figyeljen. Nem kerülőúton vagy burkoltan, hanem szemtől-szemben. Elérem ezzel, hogy olyan állapotokba kerülhesssen, ahol eléri az alvás-ébrenlét határfelületet, de nem lép túl rajta és nem is esik vissza, hanem tartósan ott marad, miközben még pontosabban zajlanak a működései. Mintegy koncentráltan és éberen végzi el a feladatokat, amiket adok neki, miközben a testre semmi szüksége. De az álommozizó ezen nem gondolkozik el, mivel olyan természetes folyamatról van szó, mint a harmonikus élet. Ezt az életet tapasztalatból ismeri és szereti, szívesen követi, mert mindig jó hatással volt rá. Az agy ilyenkor a mennyekben érzi magát és pihen, felszabadul, gyógyul, sőt újra fejlődőképessé válik. Egyes vendégeink nagyon jó meg tudják élni ezt, ezért jól megfogalmazhatóan tudják leírni. Egyikük azt mondta, hogy újra visszatért a lelkesedése, de nem kapkodással, hanem nyugalommal, és úgy érzi magát, mintha újra gyerek lenne, de nem gyermeteg módon.

Péter: Mindez teljesen saját szellemi terméked?

Sándor: Igy van. 20 éve készítek úgynevezett operátori filmeket. Eleve csak ilyeneket csináltam, kezdettől fogva. Ez az én tudásom és tehetségem, az én céljaimmmal az életemben. Ha nagy játékfilmet is csinálhatnék egyszer, az is ilyen lenne. Az üzeneteimet, amiket át akartam adni, mindig elhelyeztem ezen a módon a filmjeimben. Úgy hogy előbb átélhessék, mintha velük történt volna meg, aztán úgyanúgy megértsék és alkalmazni tudják, mint minden saját életbeli élményüket és tapasztalatukat. Minden tanulóm/nézőm egyedien építette be az életébe az üzeneteimet és annak hatását. És tanult tőlem valamit, ami az életének fontos része lett onnantól. Én magam is így tanultam mindent, amit tudok. Így veszem át másoktól és így is adom tovább. Ezt nem mindenki tudja, hogy ez egyáltalán lehetséges, de én mindenkinek ezt tanítottam meg, és ezen keresztül tanítottam meg arra, amit tudok.

Péter: Altatóorvosként dolgoztam éveken át. Most pedig itt ülünk és egy egészen másféle alvásról beszélgetünk.

Sándor: Azt gondolom, hogy a hivatásod miatti tudásod nagyon hasznos az alvás kutatásához, vagy egy másik világ feltérképezéséhez. A világ egyik alternatívája egy technikai kibernetikai irány, vagyis a kiborgok, a biorobotok felé tart. Lásd Terminator (1984, 2015), Robocop (1987, 2014). A másik pedig az álomrealitás és az álmodás felé. Inception (2010). Ink (2009). Matrix (1999). A kvantumfizikai világképet szépen ábrázoló filmek, ahol mindkettőnek helye van és összefonódások jönnek létre közöttük. Cloud Atlas (2012), Mr. Nobody (2009), Lucy (2014).

Péter: Ha az orvostudomány letudja ezt a markáns, beragadt materializmusát, akkor fog tudni szárnyalni. Van az emberben az anyagon felül egy entitás, ami több mint az anyag. Nevezhetjük léleknek, Istennek, .. de több, mint egy kiborg. Legyőzik-e vajon a kiborgok az embert…?

Sándor: Ez egy végeláthatatlan téma, de most túl sok lenne belemenni.

Péter: Kihívás számomra ebbe a témába beleásni, amit egyébként is szeretek. A saját tapasztalataim miatt is érdekel engem.

Sándor: A DRC-t a tanítványaim és a munkatársaim is használják. Egyébként pedig azért csináltam, hogy én is fejlődhessek és rendbe rakjam magamat egy nehéz időszak után. Eredetileg nem üzletnek készült, arra ott voltak az álomrealitást építő zzemináriumaim. Magamnak, és a gyerekeimnek készítettem, és azért is, ha én már nem leszek, hogy segítsek nekik.

Te is használhatod, és össze fog állni a fejedben, hogy mit kell tenned, mint orvos vagy mint kiadó. Először az álmodás alapjaival kell foglalkoznod az Álommeditáció programon keresztül.

Péter: Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen hatással lesz rám. És szakmailag is érdekel.

Sándor: Az élet egy hiperkomplex rendszer, sok alrendszerrel és rengeteg összefüggésben álló egységgel. Arra terveztem a DRC programokat, hogy átadható legyen az is, hogy mindenki mélyebben és hozzáértőbben tudjon rendszerben élni, amilyen maga az Élet!

Amikor péládul egyszer síelni hívtak a barátaim, én én akkor léptem először a lécekre, az első nap lementek velem a kéken és aztán a piros pályákon. Utána álmomban tovább folytattam és így tanultam tovább síelni. És amikor felébredtem a második napomon, már le tudtam velük menni a fekete pályákon is. Persze nem úgy síeltem rögtön, ahogy akartam. Sokszor elestem, de volt benne sok élvezet is.

Péter: Az eddigi mozizók élményei között például ezeket olvastam:

„Szinte minden álmomra emlékszem és érzem, úgy történnek velem az események a mindennapokban is. Vannak összekapcsolható történések. Volt egy olyan éjszakám is, amikor úgy éreztem, hogy az elalvásom pillanatától az ébredésig végig álmodtam és szinte minden álomra emlékeztem utána, de nagyon sok volt. Azon a napon kétszer annyi ember volt a kávézómban és fele annyira sem fáradtam el. Nagyon szeretek ide járni és érzem a változást.”

“Eddig háromszor voltam , és azt vettem észre, hogy végre elkezdtem vizualizálni a dolgokat. Ez az agykontrollal sem sikerült eddig, ha olvastam, belealudtam, most már elképzelem, amiről olvasok.”

“Nagyon különleges érzés volt, a hideg is kirázott a végén. Nagyon tetszett. Fel is hívom a barátnőm, hogy jöjjön ő is. Ő is hallott már róla, az instára mindenki ezt posztolja.”

Péter: Nem tudok elaludni, állandóan megoldásokon gondolkozom. Az agyamon nincs OFF gomb. Erre is megoldás kellene, nagyon jó lenne. A feleségem bármikor el tud aludni, én nem. Szeretnék spontán elaludni. Próbáltam már más erre ható gyógymódokat, szereket és tréningeket is, de hiába. Akkor most ez lesz az első célom a mozizással. – Mozizás után: Leírhatatlan, nem tudom megfogalmazni egyelőre, áramlanak befelé az információk. Nagyon különleges élmény volt.